Cilizenebölcsije Cili

www.cilizenebolcsije.eu


  Barna, Cili és Zsombor

Hallgass meg egy dalt tőlem az ÁLOMKÓC CD-ről!

Tente, tente, drága
(jiddis népdal, Csukás István magyar szövegével)
 
 
A nevem Melicher Cili. 1971-ben születtem Budapesten. Az egész gyerekkorom folytonos énekléssel telt el, szüleim és környezetem nem mindig osztatlan örömére. Óvodás koromban Forrai Kati néni énekes foglalkozásaira jártam és az óvodástársaimat szerveztem kórusba. Már kora ifjúságomban tudtam, hogy két dolgot szeretnék csinálni: énekelni, és gyerekekkel foglalkozni. Ez a mai napig így van, és van egy olyan halvány gyanúm, hogy már nem is múlik el...
  • Énekelek, mert zenebölcsis foglalkozásokat vezetek, és gyerekek között vagyok, mert zenebölcsis foglalkozásokat vezetek.
  • Énekelek, amikor az autóban ülök, énekelek a konyhában, mert olyan jó az akusztika, ha nem figyelek, még gyakran az utcán is.
  • Énekelek mindenféle rendezvényeken, hol kórusban, hol duettben, hol szólóban.
  • Énekelek gyermekdalt, népdalt, slágert, spirituálét, klasszikust, komolyat és könnyűt, igazából mindegy, csak DALLAMA legyen.
  • Énekelek akkor is ha örülnek neki, és gyakran akkor is, ha nem örülnek annyira...
  • ...és persze énekelek az ÁLOMKÓC-lemezen is!
Végzettségem szerint óvónéni volnék (Budapesti Tanítóképző Főiskola Óvodapedagógus szak, 1994), ezen kívül van egy rettentően tudományos ének-zenei mentor elnevezésű papírom is (Fővárosi Pedagógiai Intézet menorképző tanfolyama, 1997), de mostanában inkább a zenebölcsinéni titulust használom. Mivel Dunakeszin élek, az ezt körülvevő 20-30 kilométeres sugarú kör a „vadászterületem”, itt tartom zenebölcsis foglalkozásaimat. Heti 14 foglalkozásomon, 9 helyszínen közel 150 gyermeket (és édesanyát) látok vendégül zenebölcsis, mozgásfejlesztő és Kerekítő foglalkozásaimon.
Így tehát főállásban zenebölcsinéni, mellékállásban édesanya vagyok. Vagy főállásban édesanya, mellékállásban zenebölcsinéni? Talán mindegy is. A fiaim, a 14 éves Barna és a 12 éves Zsombor kedvéért a délutánjaimat többféle foglalkozással ütöm el. Van, amikor sofőr vagyok, van, amikor hegedű-, vagy trombitakorrepetítor, és van, amikor szaktanár. Az elmúlt évek során nagy gyakorlatot szereztem a történelem, a nyelvtan, a földrajz, és minden humán tantárgy tanításában. (A reál tárgyakat inkább a férjemre hagyom.) És persze a háziápolásban is verhetetlen vagyok...
Ha időm engedi, folyamatos gyűjtőmunkát végzek, amely a számomra eddig ismeretlen dalok, mondókák és játékok rendszerezéséből áll. Ez a munka közel 20 év elteltével már egy igen terjedelmes gyűjteményt eredményezett. 2008 tavaszán témakörönként rendszerezve, módszertani útmutatóval, játékleírással fűszerezve magánkiadásban megjelentettem Mondókagyűjteményemet, ami mind a szülők, mint a pedagógusok körében igen kedvező fogadtatásra talált. 
Szívügyem, hogy a magyar édesanyák és édesapák kerüljenek minél közelebb a zenei anyanyelvükhöz, a magyar népdalokhoz, a népi ölbeli játékokhoz. Ha ők már elsajátították ezt az örömöt, a gyerekeiket is efelé fogják tudni terelgetni. A Pocaklakó-daloló elnevezésű, várandósoknak szánt tanfolyamaimmal is ezt a vonalat követem, egy „kezdőcsomagot” nyújtva át nekik a gyermekükkel való közös játékokhoz.
Az éneklés, a családom és a munkám mellett a "második életem" a kézműves tevékenységekben folytatódik. Patchwork, varrás, hímzés - bármi, ami TEXTILLEL kapcsolatos alkotó, teremtő munka, ahol a színekkel játszhatok, ahol valami olyat készíthetek, ami nem jön szembe a következő sarkon. Időről-időre elkészül valami szép, valami új, valami különleges, és a Meskás boltocskámban időről-időre egymásra talál egy egyedi tárgy és egy új gazda is...
 

Amikor fiúk kicsik voltak, (ugye nem meglepetés?) nagyon sokat énekeltünk. Eleinte csak én, de nem kellett hozzá sok idő, hogy ők is bekapcsolódjanak. Az altatódalokat nagyon szerették. Emlékszem, az Aludj baba, aludjál... (3. track a cd-n) kezdetű volt az egyik kedvencük. Aludt a nyuszika, a malacka, a kisegér, a kiskutya, a kiscica, a madárka – és később, amikor férfias érdeklődésük előtérbe került, már az autó, a villamos, a metró, a trolibusz, az űrhajó, a léghajó, és az összes létező közlekedési eszköz bekerült a repertoárba. Mire mind végigénekeltem, már félig aludtak is.

 

 

Vissza az oldal tetejére